Küldetése

Hogyan segíti a PRO SCHOLA  Kulturális Nevelési Egyesület a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőt és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyre kihelyezett Tanítóképző karát?

Van-e fontosabb, mint az, hogy barátainkkal, kollégáinkkal, diákjainkkal együtt alkothatunk a szakma, a kultúra javára.

Attól érezzük igazán magunkénak az iskolát, ha nemcsak a kötelező feladatok végrehajtása a dolgunk, hanem a felhalmozódott tudással és jóakarattal használni tudunk közösségünknek.

Az együttgondolkodás és alkotás, a tanárközösség szakmai fejlődésén, a diákok állampolgárrá nevelésén át mindannyiunknak gyönyörűséget és elégtételt szerez.

Előadásomat egy sajátos szervezetre, a Pro Schola Kulturális Nevelési Egyesületre (a továbbiakban: Pro Schola) figyelve állítottam Saját tapasztalataim mellett a diákjaim és a kollégáim véleményére is támaszkodom. Ezen kívül más, a várost segítő nonprofit szervezet aktív tagjaként, belülről ismerem a lehetőségeket és a nehézségeket, az önszerveződés szép- és árnyoldalait.

Az első részben a Pro Scholát mutatom be, a második részben pedig az intézmény – civil szervezet bonyolult kapcsolatrendszerének néhány kritikus pontját járom körül.

A Pro Schola Kulturális Nevelési Egyesület bemutatása

Mi a célja?

A Pro Schola fő célkitűzése a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és a Tanítóképző Főiskola kulturális és nevelési tevékenységének támogatása. Tagjai tanárok, mostani és volt szülők és főiskolai hallgatók.

Kik a kedvezményezettek?

  1. A kézivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző

Küldetése:

A diákok felkészítése a pedagógusi hivatásra, a továbbtanulásra, intellektuális kompetenciák fejlesztése és alkalmazható tudás elsajátítása. Célunk a magyar kultúra ápolása,egyetemes értékek közvetítése, együttműködésre, toleranciára és a mások iránti érzékenységre ösztönzés.

Az 1956-ban önkényesen megszüntetett tanítóképző 199o-ben indult újra. Azóta tanítói és óvodapedagógusi képesítést nyújtott 711 végzősnek. A végzett pedagógusok Háromszéken és környékén dolgoznak.

A Bod Péter Tanítóképzőben jelenleg minden évfolyamon egy-egy matematika-informatika, filológia-idegennyelv és tanító-óvodapedagógus osztály tanul.
Az iskola a csernátoni származású enciklopédikus műveltségű református lelkész, Bod Péter (1712-1769) nevét 1991-ben vette fel, és vallja a híres tudós gondolatait: “ Valamiképpen ahazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek.”

Az utóbbi években mindhárom profilon a továbbtanulás lett a végzősök fő célja.

  1. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Kézdivásárhelyre kihelyezett Tanítóképző kara

Küldetése:

Széles látókörű, számítástechnikában jártas, magyar nyelvből és román nyelvből jól felkészült, alkalmazható pszichopedagógiai tudással rendelkező, rugalmas pedagógusokat akarunk képezni a környék számára.

A főiskola a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem integráns részeként 1999-ben indult, és azóta 241-en végeztek. A Kézdivásárhelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal immár 71 éve működő képző jogutódja, folytatója.

A főiskolán évfolyamonként egy-egy csoport van, a szak: tanító és óvodapedagógus, a képzés 3 éves.

 Miben áll a tevékenysége?

  • Összevont pedagógiai gyakorlat a Debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Gyakorlóiskolájában
  • Tudományos Diákköri Konferencia.
  • Anyanyelvi Tanítási Verseny helyi szakasza, előválogatás a Debrecenben megszervezett megmérettetésre.
  • Mesemondó-verseny helyi szakasza, előválogatás a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola által szervezett összmagyarsági vetélkedőre.
  • Testvériskolai kapcsolatok ápolása:
    • a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziummal
    • a debreceni Gyakorlóiskolával
  • Honismereti Tábor Szentendrén
  • Tanárok és szakirányító óvodapedagógusok és tanítók továbbképzése
  • Erdélyi Kossuth szónokverseny Kézdivásárhelyen
  • Kossuth szónokverseny Budapesten
  • Erdei iskolaprogram a Pro Schola táborban
  • A Bod Péter Napok rendezvényei (három napos gazdag program)

A fenti, évente sorra kerülő programokon kívül a Pro Schola támogatja a tánccsoportot, a kórust, a régizenekart, a tanulmányi kirándulásokat, a műsorok színrevitelét, stb.

A Pro Schola vagyona

  • A Pro Schola tábor a Kézdivásárhelytől 16 km-re fekvő Csernátonban, az IKA vára (XIV. század)  közelében festői környezetben fekszik. A 16 ár területen található egy 120 m2 alapterületű épület (hálószobák, fiú- és leány- fürdő, konyha, kamra, fűtőház, szabadtéri konyha ), mellette egy 40 m2-es fedett többrendeltetésű terasz és pince. Hideg- és melegvíz, központi fűtés biztosítja a táborozók kényelmét.
  • Számítástechnikai eszközök: 18 számítógép, internetserver, mutimédiás gép, nyomtató, scanner.
  • Bútorok: a Dokumentációs és Információs Központ bútorzata (székek, asztalok, szekrények, polcrendszer), a Pro Schola tábor bútorzata.
  • Audiovizuális eszközök: videokamera, tévékészülékek
  • Oktatástechnikai eszközök: fénymásoló, flippchart, mágneses tábla, írásvetítő.
  • 2548 kötetes könyvtár (pszichológia, pedagógia, tantárgypedagógiai, szépirodalmi könyvek)

Támogatóink

  • az lLLYÉS KÖZALAPíTVÁNY,
  • az APÁCZAI KÖZALAPíTVÁNY
  • a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA,
  • a MAGYAR OKTATÁSI MINISZTÉRIUM,
  • Kézdivásárhely Municípium Tanácsa,
  • a Kovászna Megyei Tanács,
  • civil szervezetek: a kézdivásárhelyi és a szegedi Rotary Klubok, a budapesti Schola Rivulina Alapítvány, a bostoni Magyar Közösség, a kézdivásárhelyi Vöröskereszt,
  • magánszemélyek,
  • szülők,
  • az iskola alkalmazottai.

Nagyon sok segítséget kaptunk: munka, szállítás, építkezési anyag, textília, berendezési tárgyak formájában is.

Különleges értékűnek számít az egyesület könyvállománya, jelentős könyvadományokkal gazdagították az Egyesület vagyonát: a csernátoni Pro Hungaris Alapítvány, az Országos Széchényi Könyvtár, a Szegedi Egyetem, a Veszprémi Egyetem, a debreceni és kisvárdai testvérintézmények, a Budapesti Egyetem, a szülők, az iskola volt tanárai, a véndiákok, maguk a szerzők.

A könyvállomány gyarapítására pályázatokat is nyertünk.

Gazdálkodás

A Pro Schola bevételt is valósít meg, a tábor bérbeadásával. Ebből fedezi a közköltségeit és a biztosítást. Számításaink szerint, ahhoz, hogy jövedelmet is hozzon egy év alatt, 165-nél több napra kellene bérbeadnia. Ezt eddig nem tudtuk elérni. A szükséges fejlesztések csak támogatók segítségével lehetségesek.

Közelebbi terveink:

  • továbbfejlesztjük a tábort (a tető újrafedése, tanösvény létrehozása, szabadtéri fürdő, sportpálya berendezése),
  • létrehozzuk a Dokumentációs és Információs Központot,
  • folytatjuk a hagyományossá vált programokat.

Távolabbi terveink

Elfogadtuk a  régi Pedagógiai Iskola véndiákjai által az 50-éves találkozón megfogalmazott kérést: emlékplakettel tisztelgünk azoknak a már nem élő tanár egyéniségeknek, akiknek pedagógusi munkálkodása példaértékű volt és elnevezzük róluk rendre az iskola termeit.

Vajon mellékág-e az intézményeket támogató civil szervezet:

Az iskola és az oktatás támogatásában a tanárok, a diákok, a szülők és a nyilvánosság egyaránt érdekelt.

 A tanárok érdekeltek, mert szakmai sikereik, munkahelyi komfortérzésük attól függ, hogy mennyire tudnak megfelelni a kihívásoknak.A diákok személyiségük fejlődésének ebben a döntő szakaszában érdekeltek abban, hogy az iskolától minél többet kapjanak.A szülők gyermekeiknek és a gyermekeik sikerein keresztül, önmaguknak a legjobbat remélik.Végül a nyilvánosság és általában a társadalom érdekelt abban, hogy kultúráját az újabb nemzedék továbbvigye, gyarapítsa.

Az iskolánkat támogató nonprofit szervezet ezekből az érdekekből kiindulva tervezi és szervezi munkáját.

A Pro Schola az iskolához kapcsolódik, de bizonyos mértékben mellékágként, a helyi kezdeményezések kivitelezőjeként tartjuk számon. Önként vállalt feladata, hogy segítse az iskolát és a főiskolát.

Az iskoláknak nincs  törvény által előírt kötelezettsége  arra, hogy a civil szervezeteket bevonja a döntések előkészítésébe. Ha hozzátesszük azt is, hogy  állami iskola vagyunk, ahol az állami feladatok végrehajtása  kötelező, azt is, hogy a központosítás az uralkodó még mindig, akkor kimondhatjuk, hogy a helyi közösség érdekeinek megfelelő működést a civil szférának kell támogatnia. A decentralizációs törekvések már magas szinten megfogalmazódtak, de még csak kísérleti jelleggel próbálkoznak a bevezetésével néhány megyében.

Jelenleg az iskolákban a döntéseket a Vezetőtanács hozza és készíti elő. Ebben a tanácsban egy asztalhoz ülnek: a tanárok, a tanárok szakszervezetének képviselője, a diákszervezet vezetője, a helyi tanács és a szülői szervezet megbízottja. Ez az oktatásban érintett valamennyi oldalt magában foglalja.

A szülői szervezet és a helyi tanács képviselőinek részvétele inkább „díszítő elem”, részvételük inkább törvényesíti, mint befolyásolja a döntéseket.  A döntések, előkészítéséből kimarad, az a szervezet, amely a pénzt biztosítja. Az iskola mellett működő Pro Schola  amolyan „feltételbiztosító”.

Köztudott, hogy a költségvetésből csak a központilag leszögezett tevékenységek költései fedezhetőek. Minden olyan programot, amelynek célja a magyar kultúra ápolása, az Erdei iskola program , a kül- és belföldi tapasztalatcsere, a testvériskolai kapcsolat, a tanárok szakmai programja, a tudományos diákköri konferencia stb., kizárólag az iskolát támogató szervezet pénzén valósítható meg. A fentiek tekintetében néha önkorlátozásra kényszerülünk: immár hagyományossá vált rendezvényektől kell elállnunk a pénz hiánya okán.

Az iskolát támogató szervezetnek szakértői háttérre (például tervezőmérnökre az építkezésnél), információs rendszerre, működési költségre lenne szüksége. Ezekre nem biztosított a támogatás.

A vállalkozói rétegre – mint mecénásra – még nem számíthatunk. Nagyon jelentős az általuk nyújtott segítség – mi a megvalósításaink nagy részét nekik köszönhetjük–, de  támogatásuk nem tervezhető, nem kiszámítható, függ a pillanatnyi gazdasági helyzettől és a törvények állandó változásától. A törvénykezés a szponzorizálást lehetővé teszi, de a metodológia nagyon bonyolult és korlátozó.

Az iskolát támogató szervezet taglétszáma alacsony: a szülők állandóan változnak, még mindig élnek olyan reflexek, melyek távol tartják az embereket mindenféle szervezkedéstől.

Ennél még nagyobb probléma, hogy minden szervezet egyedül egymaga dolgozik, ha tudnak is a hasonló szervezetek egymásról, nincs köztük együttműködés. Minden szervezet a maga módján keresi a forrásokat és használja fel a forrásokat. Sokszor párhuzamosan szerveződnek olyan tevékenységek, amelyek település vagy régió szintű összefogással sokkal hatékonyabbak lehetnének.

Az eltelt 15 év alatt elkezdődött az önszerveződés, de még fejlesztendő az együttműködés, a tárgyalási kultúra, tanulandó a konszezuskeresés.

Azt is tapasztaljuk, hogy az iskolát segítő szervezet mozgató erői a diákok: kezdeményeznek, akarnak, kérik a segítséget. Az azonban kérdés, hogy vajon a diákok jelenlétüknek és súlyuknak megfelelő arányban befolyásolhatják-e az őket érintő döntéseket. Néha azzal találjuk szembe magunkat, hogy a pályázati kiíráshoz, a támogató elképzeléséhez igazodó, a tanárok, a diákok és a szülők képviselőinek igényei szerint kialakított program a diákok tömeges érdeklődésére nem számíthat.

Az anyagi források előteremtői a tanárok és a szülők.A tanárok forrásfelkutató munkája a jelentősebb és általában az iskola küldetéséhez igazodik. A szülőktől jövő támogatás mértéke is igen jelentős, de elszigetelt. A szülői szervezet nem egyesíti erőit, ritkán kezdeményez. A szülők, általában bíznak a tanárok szakmaiságában és elhivatottságában. Elfogadják a kezdeményezéseket és a döntéseket, elvárják, hogy ezekről az iskola tájékoztassa őket, és készségesen segítenek, ha kell. Jóakaratukhoz nem fér kétség, de az osztályfőnökre, az igazgatóra bízzák a teendők elosztását. A szülői önszerveződés, erős szülői szervezetek létrehozása még nem indult el elég erőteljesen. Az a néhány szülő, aki a vezetőtanácsban, a fontos döntések előkészítésében ott van, nem tudja mozgósítani a többit. Van tudomásunk országos szintű diák- és pedagógusszervezetekről, de a szülőké még nem létezik, vagy ha igen, akkor nem sokat tudunk róla. Pedig nagy segítségére lenne az ügynek.
Természetesen a pedagógusok legtöbbje szülő is, és kettős minőségben tud fellépni a  gyermekek érdekében. Ezzel együtt nyernének az iskolák, ha erős szülői szervezetek segítenék a döntések előkészítését még azon az áron is, hogy lassítaná a folyamatokat, vagy hogy sokan úgy vélik, a „szakszerűségnek” ártana.

A folyamatok sokszereplőssé válása bonyolítja a dolgunkat, de az érintettek, a diákok és a szülők és azok szervezeteinek igazi, nemcsak formális-.közreműködésére egyre nagyobb mértékben kell számítanunk.

A passzivitás, a beletörődés mögött érdekkülönbségek húzódhatnak meg, amelyek a konfliktus csíráját hordják magukban.

Az iskolák autonóm működéséhez a szülői-  valamint a diákszervezet és a helyi közösség döntésbefolyásolása és  partnersége elengedhetetlen lesz. Erre is fel kell készülniük az iskoláknak.

A 2ooo-ben bejegyzett Pro Schola működésében a felkészültség, a jártasságok megszerzése, a közös felelősségvállalás néha-néha egymást kioltó jó szándékba ütközött. De érdemes volt végigjárni ezt az utat, érdemes volt létrehozni egy érzékeny egyensúlyt, érdemes volt új lehetőségeket keresni...

Lehet, hogy mellékág az intézményeket támogató civil szervezet, de nem vadhajtás.

Kézdivásárhely, 2005. Szeptember.

 Bajcsi Ildikó